Az utóbbi időben többen is kérdezték, hogy hogyan lehet feldolgozni a gyermekünk autizmusát?!
Különbség van a feldolgozás és az elfogadás között. Elfogadni már elfogadtam. Másnak is javaslom, hogy olyan dolgokon, amin nem tud változtatni, azon ne gyötörje magát sokáig.
A feldolgozás az egy nagyon hosszú folyamat, és őszintén szólva én sem értem a végére. Sőt azt gondolom, hogy 100%-osan nem is lehet ezt feldolgozni. Zsigivel nagyon jó úton járunk, és a fejlesztések hatására nagyon gyorsan tanul. Sokszor érzem azt, hogy "de jó, annyira szuper minden, feldolgoztam!" Aztán jön egy olyan élethelyzet, ami rávilágít arra, hogy az én gyerekem más mint a többi, nem illik be pl rendes oviba. Ilyenkor máris megint jön az elkeseredés.
És ez az oka, hogy elkezdtem írni a blogot és ezt az oldalt!
Mert én nem akarok mindig elkeseredni! És azt sem akarom, hogy más autista gyermeket nevelő szülő elkeseredjen. Azt szeretném, hogy olyan világban éljünk, ahol nem érzem magunkat kívülállónak. Lehetőséget szeretnék nyújtani a körülöttük élő embereknek, Nektek, hogy megismerjétek az autizmust, lássátok, hogy mi is ez tulajdonképpen és együtt egy elfogadóbb társadalmat építsünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése