Viszlát 2020, hello 2021

 

Kedves 2020.

Reményekkel telve vártalak. Azt gondoltam ez lesz az az év, melyben helyrehozzuk, ami elromlott, belevágunk abba, ami eddig még nem volt, folytatjuk azt, ami bevált. És bár sok mindent sikerült megoldani, létrehozni, folytatni, mégis fájó szívvel fogok visszatekinteni az idei évre.
Sok mindenkit elveszítettünk, közeli hozzátartozókat és távoli ismerősöket, közszereplőket, sportolókat, művészeket. Sokan vették elő a "B" tervet és értékelték át az életüket.
2020, köszönjük, hogy megtanítottál bennünket az összefogásra, arra, hogy vigyázzunk a másikra, egymás önzetlen támogatására.
Láttam beindulni a fiam beszédfejlődését, sikerült bekerülni egy szuper oviba és megtaláltuk az utunkat a zene területén is. Végezetül pedig, mindennél jobban köszönöm, hogy megszületett a mi csoda babánk.

Azt gondolom, hogy szükség volt arra, hogy felnyíljon a szemünk és értékeljük végre az IGAZÁN fontos dolgokat.

Azért csak gyere 2021, már nagyon várunk!

Búcsú

Drága Mama!

Nem tudtam elbúcsúzni tőled, mert azt hittük jobban vagy és jössz haza. 

Nem tudtam elmondani, hogy te vagy a világ legjobb nagymamája és dédije. 

Nehéz most mit mondani. Milliónyi emlék jön fel bennem, és végtelen sok a könny. 

Köszönöm, hogy szerettél, hogy bátorítottál, hogy hittél bennem! 

Köszönöm, hogy támogattál. 

Köszönöm, hogy bíztattál Zsigivel kapcsolatban és köszönöm a sok kedves szót, amiből mindig erőt meritettem. 

Nagyon fogsz hiányozni! 

Soha soha soha soha soha soha soha nem felejtünk el!!!

Zene nélkül mit érek én...

... mondaná Zsigi ha tudná. 

Már kiskorában megfigyeltük, hogy Zsigike nagyon érdeklődik a zene iránt. Tátott szájjal hallgatta, sőt követelte, hogy énekeljek neki. Ha valami miatt kiakadt, zenével mindig meg tudtuk nyugtatni. Sőt másfél éves korára már két kispohárral vissza is dobolt nekünk ritmusra dalokat. 

A sok negatív esemény közepette, amikor hagyta el a már megtanult szavakat, illetve egyre rugalmatlanabbá vált, feledésbe merült ez a tudománya. Most azonban kezd körvonalazódni, hogy tulajdonképpen a zene az, ami a leginkább érdekli. Beszélni nem igen beszél, de oviból hazajövet rendszeresen énekli az aznap tanult dalokat.

Gyönyörű angyali hangja van. 

Zsigike egyik borzasztóan idegesítő tevékenysége (ablakon, korláton, falon, padlón, szekrényen való dobolás) nyitotta fel a szemünket arra, hogy meg kéne próbálni dob oktatásra hordani. 

Vasárnap volt először. Örömmel jelentem, hogy nagyon élvezte, izgatott volt végig, dobolt, próbálgatta magát. Csütörtökön megyünk újra. 

Autista gyermeket nevelő szülőként azt tudom tanácsolni, hogy keressük, kutassuk azt a területet, tevékenységet, ami picit is felkelti a gyerekünk érdeklődését, adjuk meg a lehetőséget, hogy kipróbáljon minél több dolgot. És legfőképpen TÁMOGASSUK. Ez a mi feladatunk. 

Szóval dobolásra fel!