Kedves Te!

Kedves Te, aki épp most tudtad meg, hogy a drága kis gyermeked autista, kérlek ne csüggedj!

Kérlek, vegyél egy mély levegőt és öleld most szorosan magadhoz. Szükségetek lesz egymásra, mert nem szépítem, egy nagyon nehéz út vár most rátok. 

Tudom, hogy mit érzel, mert én ugyanezt éreztem, amikor a vizsgálati hét után elmondták az eredményt. Tudom, hogy már tudtad, hogy a gyermeked más mint a többi gyerek, hisz ezért vagy most itt. Tudom, hogy most legszívesebben zokognál, zokogj, én is ezt tettem. És zokogj annyiszor amennyiszer úgy érzed, hogy ki kell adnod magadból a félelmet, a dühöt, a fáradtságot.

Tudom, hogy azon gondolkodsz miért pont a te gyereked autista? Bevallom én is sokszor gondoltam erre. Keresed az okokat, tudom, mert én is kerestem. De kérlek hidd el, hogy nem a te hibád! Akkor sem a te hibád, ha körülötted ezt mondják. Hidd el, hogy Te egy szuper anya / apa vagy! 

Tudom, hogy fogalmad sincs, hogy mi lesz ezután, én sem tudtam.

Adj időt magadnak arra, hogy az első sokk hatás elmúljon és szedd fel magad a padlóról. Tudom, hogy könnyű mondani, de ugyanezen mentem át én is. 

Az élet nem áll meg, a nap holnap is fel fog kelni és a gyermeked holnap is az a drága kiscsillag lesz, aki a diagnózis előtt volt. Ugyanaz a gyermek. Ugyanaz, aki eddig sem nézett a szemdbe, vagy aki lábujjhegyen mászkált a szobában. Ugyanaz a gyermek, aki mindig is sorba rendezte a kisautóit, ahelyett, hogy játszott volna velük. Ugyanaz a gyermek, aki születése óta csak a te kezedben érezte biztonságban magát. A különbség az, hogy tudod az okát mostmár. 

Tudom, most azt kívánod bárcsak valami más lenne a gond. De neked most ezzel a helyzettel kell megbírkoznod.

Ne dugd homokba a fejed! A szakemberek értik a dolgukat. Fogadd meg a tanácsukat, az útmutatásukat. És tudod miért? Mert a gyermekednek az lesz a legjobb. 

Kérlek bízz magadban, mert tudom, hogy meg tudod csinálni. Tudom, hogy erős leszel, tudom, hogy a legjobbat fogod neki nyújtani. 

Drukkolok Neked és szeretettel gondolok majd Rád!