Szörnyű ez a cím, és senki ne gondolja, hogy mi élvezzük ezt a helyzetet, de mégis olyan pozitív dolgokat hozott az életünkbe ez a kényszerpihenő, hogy tulajdonképpen hálásak vagyunk érte.
Aki ismer minket tudja, hogy szó szerint reggeltől estig fejlesztésre járt Zsigi a tavaszi covid szünet előtt.
Aki még most hall rólunk először, röviden annyit, hogy Zsigit tavaly nem vették fel oviba, hiába töltötte be a 3.életévet, nem integrálható státuszt kapott.
Mellesleg felháborító, ahogy az ezirányú vizsgálat zajlott. Másfél óra várakozás után 5 (!) perc alatt egy Zsigi számára vadidegen, unszimpatikus ember kijelentette, hogy mivel nem pakolta fel neki a kockákat egymásra saaaaaaajnos nem mehet közösségbe. OK..
A lényeg, hogy az első sokk után felszivtuk magunkat és úgy fogtuk fel,nyertünk még 1 évet az intenzív fejlesztésére.
Reggel korai fejlesztés, utána rohanás az uszodába HRG terápiára, majd haza ebédelni gyorsan egy keveset. Ebéd után egyéni és csoportos TSMT. Ha épp nem HRG volt, akkor autista specifikus fejlesztés, vagy kutyaterápia.
Egyszercsak minden megszűnt én pedig kétségbeestem, hogy most mi lesz? (Sajnos eddig rossz tapasztalataink voltak azzal kapcsolatban, ha elmaradt 1-1 alkalom.) Visszafejlődik és kezdhetjük elölről? Vagy kezelhetetlenül hisztis lesz, esetleg magába fordul?!
Ehelyett az én drága kisfiamnak stílusosan az első mondata hosszú hosszú idő óta az volt "Kezet kell mosni". Hálás köszönet Győrfi Pál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése